Nem tudom igazán hova tenni ezt a könyvet. Ha elvonatkoztatok a bandaháborús kerettörténettől, akkor tényleg egy modern Grease az egész. A rosszfiú annyira nem rosszfiú, a jókislány pedig bevadul a kedvéért. Aztán kiderül, hogy mindegyiküknek megvan a maga baja. Brittany (annyira tipikusan hajrálány név) nem tud menekülni a neurotikus családjától és nem tudja elhagyni a beteg testvérét. Retteg tőle, hogy a környezete meglátja a szekrénybe dugott csontvázakat.
Alex pedig hiába bandatag, nem az ő választása volt. Ha pedig belekeveredett, akkor keménynek kell látszania. Ha annak látszik, elhiszi magáról, hogy az is, és akkor nem fáj annyira, hogy nem lehet az, aki lenni szeretne.
De ez a gengszterkedés... Valahogy nem tudtam vele megbarátkozni. Hiába kellett a történethez, a konfliktusokhoz és főleg a lezáráshoz, nekem nem tetszett. Nem értem az anyukát. Ha teherbe ejteti magát középiskolában egy bandataggal, majd a jóútra tért hombre-t megölik, hogy lehet, hogy az nem zavarja, hogy a fia is követi az apja példáját? Alexnek igaza volt, visszavihette volna magát Mexikóba. Az ő döntése volt, hogy marad, végignézi, ahogy a gyerekei belekeverednek a drogok és a fegyverek világába, ahol többet járnak a barátok temetésére, mint iskolába. Akkor bezzeg vége a világnak, ha a srácok fehér lányt hoznak haza.
Sok minden tetszett a könyvben, nagyon jó poénok vannak benne, de sok számomra zavaró dolog is volt. Mellesleg szerintem a valóságban Alex nem úszta volna meg élve, ahogy kiszállt a Latin vérből. Majd biztos elolvasom a folytatásokat, csak még ülepednie kell. Tanácstalan vagyok, és ilyen nem szokott lenni. Általában egy könyv vagy tetszik, vagy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése