Már nagyon vártam Dorian könyvét. A látens alakváltó, aki képtelen felvenni a párduc alakját, de akiről megjósolták, hogy egyszer előjön belőle a vadállat. És Ashaya, a mentál nő. Anya. A mentálok között nem nem elfogadottak az érzelmek, még a szülőiek sem. A gyengeség jele, kiküszöbölendő hiba. Féltem, hogy Ashaya is ilyen lesz, hogy csak az Elcsendesedés megtörése után köt érzelmi szálakat a fiához, de szerencsére kellemesen csalódtam. Ahogy az eddigi mentál szereplők, nála sem volt teljes a kondícionálás és már jóval a történet előtt képes volt az érzelmekre. Az eddigi kötetekhez képest viszonylag zökkenőmentesen találtak egymásra a szerelmesek, ami azért is furcsa, mert Dorian kapcsolata a mentálokkal finoman szólva is feszült a húga meggyilkolása miatt.
Keenan-t nem lehet nem imádni, nagyon édes gyerek. Ami pedig Amara-t illeti, az ő szerepe eléggé meglepett, a végkifejlet szintén.
Ami a kerettörténetet illeti, kevésbé volt érdekfeszítő, mint az előzőek, valahogy nem ragadott úgy magával. Azzal, hogy az emberek is beszálltak a játszmába, remélem érdekesebbé teszi a történetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése