2013. július 25., csütörtök

Richelle Mead: A szukkubusz éjszakája

Nekem az a jó könyv, ahol bele tudom magam élni a szereplők helyzetébe (akkor is, ha távol állnak tőlem), ha a döntéseiknél előre izgulok, azt választják-e, amit én is tennék, és ha kicsit én is beleszeretek a főhősbe. Seth-be bele tudnék szeretni, a kócos hajával, szórakozottságával, zenekaros pólóival. Persze élőben a falra másznék tőle, ahogy magamat ismerem.
A cselekmény két szálon fut. Az egyiken Georgina nyomozgat egy titokzatos kábszer után, ami felturbózza az emberek legjobb képességeit. Mivel a barátait szoktatták rá, kötelességének érzi, hogy utánajárjon a dolgoknak. Annyira nem idegesítően, mint néhány emancipunci hősnő, akiknek szent meggyőződésük, hogy rajtuk kívül más nem tudja rendezni a dolgokat.
A másik szál a látogatóba érkező inkubusz, Bastien feladata, akinek Georgina segít megrontani egy konzervatív politikusfeleséget. Ez a része nagyon idegesített a könyvben, mert a nő valami szörnyen korlátolt, Bastien-től pedig a falra másztam. Mást se csinál, mint a régi szép időkre hivatkozva hisztizik és Georginára lőcsöli az egész melót, de ha nem tetszik neki valami hisztizik és dühöng. Mint egy ovis, akinek muszáj a központban lennie, ha nem rá figyel mindenki, akkor itt a világvége. Szerintem ezért a sértődöttség miatt teszi Georginával és Seth-tel azt a nagy genyóságot.
Jó rész volt, bár az előzőnél kicsit talán lassabb cselekményű.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése